SecuriFocus.com
A biztonsági szakma kezdőlapja

Hírek | Őrzés-védelem

2004. szeptember 30.

Biztonság és üzlet

Népszabadság • Dr. Gyarmati István • 2004. szeptember 30.

Ismét megtörtént, amiről tudtuk, hogy meg fog, de amiről - jó szokásunkhoz híven - nem akartunk tudomást venni: egy biztonsági őr (túlságosan?) komolyan vette munkáját és agyonlőtt egy bankrablót, meghiúsítva ezzel valószínűleg egy bankrablást, és feltehetően megelőzte mások életének veszélyeztetését. Azt már sose fogjuk megtudni, mennyire volt elszánt a bankrabló. Sokan ujjonganak: végre valaki megmutatta a szemét bűnözőknek, így kellene mindenkivel elbánni! Igazuk is van. Ugyanennyien kételyeiknek adnak hangot: arányos volt-e a veszéllyel a reagálás? Nekik is igazuk van. Bűnözővé vált a biztonsági őr, gyilkossá maga is, vagy hőssé, minden biztonsági őr példaképévé? Nehéz erre válaszolni.

A nagy probléma, hogy a kérdés ismét váratlanul érte az egész politikai elitet. Néhány megrögzött bolond hiába ismételgeti unalomig, hogy a XXI. században, amikor új veszélyek, terrorizmus, szervezett bűnözés veszélyeztetik biztonságunkat, a veszélyeket akkor kell elemezni, amikor még nem váltak valóra. Akkor kell megteremteni az elhárításukra alkalmas jogrendet, intézményeket, eszközöket, kiképezni a szükséges katonai, rendőri erőt és felkészíteni a lakosságot. Nem, mi mindig megvárjuk, amíg lecsapnak ránk, s akkor kezdünk csodálkozni: ez velünk is megtörténhetett?

Tudtuk néhányan és mondtuk is, hogy a magyar jog- és intézményrendszer teljesen alkalmatlan a jelenkor biztonsági veszélyeinek a kezelésére. Igaz ez a biztonság valamennyi területére, a honvédségtől a rendőrségig, de a leginkább a magánszférára. A régi szép időnkben tiszta munkamegosztás érvényesült: az állam a gazdaság szereplői által fizetett adókból működtette a biztonság garantálásához szükséges intézményeket. A gazdaság szereplői ebben közvetlenül nem is vehettek részt. Idővel ez megváltozott. Megjelentek olyan problémák, amelyeket az állam nem tudott vagy nem is akart kezelni, illetve amelyeket a nem állami szereplők nem akartak az állam alá rendelni. A szervezett bűnözés és a nemzetközi terrorizmus pedig végképp megváltoztatta a helyzetet. Ma már számos területen a magánszféra kénytelen saját eszközeivel megkísérelni a biztonság fönntartását.

Ez a magánházak portásainál kezdődik, a magánbiztonsági cégekkel, a magántestőrökkel folytatódik, de idetartozik a futballmeccsek őrzése, a légi marsallok kérdése is. Sőt: olyan problémák is, amelyekkel még csak most kezdünk foglalkozni: olajvezetékek, víztárolók, nukleáris, biológiai és vegyi létesítmények biztonsága. Ezek az objektumok, mind támadások célpontjai lehetnek, és az állami intézmények bizony nem képesek biztonságuk garantálására. És természetesen, idetartoznak a pénzintézetek is.

Annak érdekében, hogy a magánszféra hatékonyan tudjon bekapcsolódni a biztonsági kérdések kezelésébe, számos jogszabályt kell áttekinteni, s meg kell teremteni a jogi és intézményi lehetőségét, hogy a magánszféra képes legyen együttműködni az illetékes állami intézményekkel, hozzájusson azokhoz a jogosítványokhoz és információkhoz, amelyekre szüksége van, s mindezt úgy, hogy ne sértsen állambiztonsági érdekeket, de az egyén, az állampolgár privátszféráját és biztonságát se veszélyeztesse.

Ez roppant nehéz. Az új fenyegetéseket a demokráciák korábban kialakult játékszabályai szerint nagyon nehéz kezelni. A bűnözés újszerű formáival szemben újszerű szabályokra és eljárásokra van szükség, s ezért az emberi szabadságjogok és a biztonság valamelyest ellentmondásba kerülhet egymással.

Az államnak ki kell jelenteni, hogy nem képes mindent átfogó biztonsági szolgáltatásokra, s el kell ismernie, hogy ennek következtében bizonyos jogokat kell biztosítania a gazdaság szereplőinek. A gazdaságnak viszont azt kell felismernie, hogy neki is szerepet kell vállalnia a biztonság garantálásában és erre komoly összegeket kell áldoznia. Ha ez a felismerés megszületik, akkor megkezdődhet a párbeszéd az állam és a gazdaság szereplői között az új jogi szabályozásról és intézményekről.

Hasonlóképp párbeszédre van szükség az állam és az állampolgárok között is, hiszen az állampolgároknak el kell mondani, hogy milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az új veszélyekkel szembenézzünk, és ezek miért és milyen mértékben lehetnek befolyással az emberi szabadságjogokra. Bizony olyan jogok korlátozásáról lenne szó, amelyek a demokrácia lényegéhez tartoznak. Ráadásul, minden állampolgár jogosan gyanakszik arra, hogy az erőszakszervezetek nem fognak a ténylegesen szükséges korlátozásokra szorítkozni, hanem hajlanak rá, hogy visszaéljenek a lehetőséggel. Ez a gyanakvás érthető és teljesen jogos is, kivált ott, ahol nemrég még olyan erőszakszervezetek működtek, amelyek messzemenően visszaéltek lehetőségeikkel, súlyosan sértve az állampolgárok szabadságát és jogait. De ha a szeptember 11-i események nyomán hozott intézkedésekre gondolunk az Egyesült Államokban, látjuk, még a világ legdemokratikusabb országaiban is komoly veszély, hogy az erőszakszervezetek a biztonság ürügyén súlyosan sértenek alapvető emberi és szabadságjogokat.

Új helyzetről van szó, ezért nem meglepő a zavarodottság, de ez nem lehet(ne) mentség a határozatlanságra. Éppen ezért van szükség a komoly vitára. Meggyőződésem szerint a magyar társadalom kész erre.

A szerző az Euroatlanti Integrációért és Demokráciáért Alapítvány kuratóriumának elnöke

Hírlevél

Ha érdeklik a legfrissebb újdonságok, iratkozzon fel díjmentes hírlevelünkre!

Cikkek hasonló témában

Business development manager / IPCamLive

Az IPCamLive egy több éve sikeresen működő startup vállalkozás, mely vezető piaci szerepet tölt be az IP kamerák web streaming területén. További nemzetközi terjeszkedés elősegítése érdekében Business development manager munkakörben új munkatársat keresünk. Ha olyan munkát keresel, ahol kreatívan dolgozhatsz és kipróbálhatod saját ötleteidet, akkor közöttünk a helyed!