In memoriam Hankó Pál
- Személyi hírek
- /
- 2015-10-16
A nyári napon mindannyian döbbenten megálltunk, megtorpantunk, rossz hírt kaptunk. Szinte kételkedve, értetlenül fogadtuk „Hankó Pál kritikus állapotban, kórházban van”. Teltek a napok, hetek, hónapok valamennyien reménykedtünk és bíztunk a gyógyulásában. Hittünk abban, hogy erős a szervezete és az éber kóma egy állapot, és van remény és vannak csodák is… Mi valamennyien, akik ismertük, rendíthetetlen kősziklaként tekintettünk rá, karizmatikus egyénisége, lényéből fakadó optimizmusa, az a képessége, amivel elősegítette a párbeszédet, ahogyan belépett az ajtón, ahogyan időt szentelt a vagyonőrökkel folytatott beszélgetésekre, beosztotta az idejét és pontos volt. Ezek a tulajdonságai, szokásai, amelyeket láttunk és tapasztaltunk, kialakított róla egy képet, ezeket átvettük tőle, ezzel is felvértezett minket. Emlékképeink egyike, amikor fogadta a mobiltelefon hívást, a nevét mondta ilyenkor: „Hankó”. A szakmában, a civil biztonsági iparágban, a szakmai köztestületben ismertük, tiszteltük. Magáénak tudhatta a szakmai népszerűséget, amire rászolgált, amiért megszolgált. 1998-tól a Szakmai Kamaránk megalakításában, a szervezet működésében vállalt feladatot. A köztestületben betöltött tisztségeit, mindig választással nyerte el. A szakmai érdekképviselet számára hivatás volt. Talán, ha az ókorban él, rácsodálkoztak volna, a környezetében élők, hogy milyen különös hadvezér. Az ifjú generáció az ő vezetése alatt, csatákba vonulhatott, igazi küzdelmeknek voltunk a részesei. Lehetőséget kaptunk arra, hogy megtaláljuk az utunkat, megtanuljuk a szakmát és tapasztalatot szerezzünk. Azt mondta egyszer nekem, még a 90-es években: „Az út amin, menni kell, göröngyös és előfordul, hogy nem lesz kitáblázva az irány. Ez esetben, lehet, hogy nem találunk olyan személyt sem, aki útbaigazítást ad majd. Azt, hogy jó úton haladunk-e nem érdemes kétségbe vonni, majd megtapasztaljuk.’’ Ma már tudom bármerre is indul majd az ember, a kapott útravaló egy életre szól. 2015. október 5-én olykor napsütés váltotta fel a hatalmas záporesőt. Szomorú őszi nap, amely a békéscsabai kertekben a virágzó krizantémokra köszöntött. Az Evangélikus Nagytemplom egyik ajtószárnya még nyitva áll. A közlekedési jelzőlámpák a szürkületben sárgán villognak, sötétedik. A vagyonőrök a szolgálati helyeken egymásnak adják át a szolgálatot és azt, hogy ezen a napon életének 56. évében Hankó Pál távozott... Valamennyien tudjuk, hogy itt hagyott mindent örök emlékül. Nyugodjon békében.
K.E. Forrás: SzVMSzK
