Gondolkodjunk együtt!
avagy Micimackó és a nagy videotartalom-elemzés
- Biztonságtechnika
- /
- 2019-10-01
Most egy rövid időre felejtsük el a mesterséges intelligenciával (MI) megtámogatott tartalomelemző szolgáltatásokat és fókuszáljunk azókra, melyek már szinte a legtöbb standard, a polcról levett CCTV kamerában fellelhetők. Mik is ezek? Lássuk a listát:
Tudom, hogy most sokan fel fogják kapni a fejüket; sőt, egyesek meg is orrolnak rám: a videotartalom-elemzés - főként a ma már standardnak számító megoldások - nem más, mint mozgásérzékelés, pontosabban képtartalomváltozás-érzékelés. Ez legfeljebb az arcdetektálásnál nem teljesen igaz, mert ott már szükséges egy fejletteb algoritmus, mely feltételezi, hogy az adott pixelhalmaz jelentős valószínűséggel egy arc. Ismétlem, most egy keveset hanyagoljuk a fejlettebb algoritmusokra épülő és/vagy MI alapú megoldásokat, melyek jelentős hatékonysággal képesek „megtippelni”, hogy az adott területen keletkező képtartalomváltozás körvonalai embert / járművet / állatot jellemeznek. Tudom, nemsokára ez lesz az elterjedt technológia, de ma még nem az.
Mikor egy átlagos felhasználó meglátja a fenti listát, rögvest felcsillan a szeme. Nem is csoda, hiszen a profi videotartalom-elemzés számos problémára nyújt megoldást. Azon túl, hogy csökkentheti a tárkapacitás igényt – hiszen csak akkor kell (kiváló minőségben) rögzíteni, ha riasztás „fut be” -, megoldást jelenthetne az emberi „tényező” hiányosságaira. Valójában, ezzel sem mondok semmi újat. Illetve, míg 20 évvel ezelőtt azt mondtuk, hogy az ember (biztonsági őr) figyelme 20 percet követően 30%-kal csökken és 40-45 perc múltán esik 50% alá.A legújabb vizsgálatok (az USA-ban) azt az eredményt hozták, hogy mára 12 percet követően egy átlagos biztonságiőr a gyanús események 45%-át hagyja figyelmen kívül, 22 perc után már a 95%-át! Hiába, fejlődik a világ…
A probléma csak annyi, hogy a fenti lista zöme – itt és most pl. az üzleti megoldásokat hagyjuk ki – egyrészt nem csodaszer, másrészt nem „plug&play”. Igen is szükség van arra, hogy a telepítő akár napokat ott üljön a monitor előtt és játszon a beállításokkal. Persze, ezt senki nem akarja kifizetni. S ilyenkor jönnek a „túl sok a téves riasztás” kezdetű, felháborodott telefonok. Őszintén, még a leggyengébb tartalomelemző megoldás esetében is erősen ritka a téves riasztás. Mozgás igen is van! Legfeljebb, nem ember mozgott a képen, hanem néhányezer muslica vagy pókháló, esetleg néhányezer „hangya” (zaj). Az utóbbi főleg ott fordul elő, ahol „elnagyolt” a rendszer „esti” után állítása és/vagy a megrendelő úgy véli, teljesen elegendő egyetlen kamerába integrált IR sugárzó ahhoz, hogy megfelelő hatékonysággal bevilágítsa a látóteret.
Ha már látótér. A széles látószögű optikával felszerelt kamerák csodálatos alkotások, de nem kifejezetten arra valók, hogy alacsony „téves riasztás” arány mellett, hatékonyan támogassák a képtartalomelemzést. A technológiai háttérről már régebben volt néhányszor szó, így maradjunk annyiban, hogy minél távolabb van a kamerától a mozgó objektum, annál kevésbé azonosítható. A mozgás az igen, de egy 110°-os látószög esetén, hogy a kamerától 50 méterre mi mozog, azt nehezen állapítja meg a legfineszesebb MI is. Számos gyártó él azzal a lehetőséggel, hogy megadhatunk egy minimális és/vagy egy maximális objektumméretet. Ez a nem kívánt objektumok (pl. falevél, kutya, elefánt, vonat stb.) mozgásának kiszűrése mellett, a perspektivikus finomhangolást is támogathatja. Mert pl. nem minegy, hogy az utca innenső, vagy túlsó oldalán halad át a delikvens a virtuális határvonalon. Ez egy tökéletes megoldás lenne, ha nem lennének széles látószögű optikák. Tudniillik, a 150 méterre bóklászó ember és a kamera előtt elrepülő, most kikelt kölyök-légy mérete kb. azonos lesz. Ez az érem egyik oldala. Nem beszéltünk még arról, hogy nagyon nem mindegy, hogy a kamera milyen szögben „nézi a területet”, pl. a vonalátlépés esetén a kihúzott vonal milyen távolságra van, milyenek a fényviszonyok a nap egyes szakaszaiban… és még néhány tucat egyéb paraméter, amit nem árt figyelembe venni, mikor a megrendelőnek kiválasztjuk a „legjobb” kamerát; pláne a telepítés során.
Igen, tudom, ez csak a jéghegy csúcsa, hiszen még az alsó-középkategóriás kamerákban is akad olyan, mely képes elemezni az adott objektum színét, alkalmas arra, hogy a mozgásirányra alapozva generáljon riasztást, s a sor még hosszan folytatható. Amire szerettem volna rávilágítani: már ma is eléggé sok, hatékony megoldás van a kezünkben ahhoz, hogy egy igen hatékony rendszerrel „lepjük meg” a megrendelőt. Ámde, valahogy el kell érni, hogy a nagybetűs Megrendelő kifizesse azt az időt is, amit a rendszer és az analitika finomhangolása megkövetel. Az Ő érdekében. Gondolkodjunk együtt! Mi lehet a megoldás?!
